Ebergőc község címerformáját történelmi pecsétjein lévő címerképek alapján alkotta meg a képviselő-testület.
A címerpajzs közepén Ebergőc temploma található. A címert kettéosztja egy ezüst vágás, amely az Ikvát jelképezi. A címerpajzs jobb oldalán három arany búzakalász, bal oldalán három buzogány látható. A vágás alatti címerrész zöld színű, a vágás feletti rész pedig világoskék. A búzakalász, a buzogány, a templom megjelenítése természetes színeikben történik. A címerpajzson aranyszínű, kék és piros kövekkel ékesített hercegi korona látható. A címerpajzs alatt Ebergőc felirat található.

Röjtökmuzsajtól Pinnye, illetve Sopron felé bekötőút fekszik Ebergőc párhuzamos utcáival. A bronzkorból találtak itt 1924-ben leleteket. Erről a korról talán még tudna vallani Ebergőc földje. Első említése 1343-ból való. Az Ebergőczi-család birtokolja, tőle Nagy Lajos király hűtlenség miatt elveszi és a Kanizsayaknak adományozza. Majd újból az Ebergőczieknek szolgál a falu, míg a család kihal. 1686-ban vásárol itt birtokot a Széchenyi-család, s ők birtokolják a falut a Viczay-családdal együtt. Az első világháborúnak 19 fővel, a másodiknak 18 fővel áldoz a község. A két világháború között Ebergőcön 2-3 család birtokol 18 kat. h.-at, 15 kat. h.-on 4 család gazdálkodik. A többieknek ezeknél kevesebb földje van.

A környék nagybirtokosa a Solymossy-család. Az ő majorjukban (Kislózsmajor) 20 cselédcsalád lakik. A nagy világgazdasági válság idejét kivéve, jól élnek az ebergőciek, többségükben a földművelésből. Ebben az időben van községi kovácsuk, bognáruk, cipész és kőműves kisiparosuk. Van két kocsma és két vegyesbolt Ebergőcön. 1945-ben a szovjet hadsereg egyik alakulata átvonul a falun. 1946-ban a kisgazdapártba tömörülnek a helyi gazdák. Az ötvenes évek beszolgáltatásai keményen megviselték az ebergőcieket.

Az 1920-as években leégett a falu, ezután épül át először. A második átépítés a 60-as évekre tehető. 1960-1990 között a falu nem fejlődött, a fiatalság elköltözött a környező városokba, nagyobb falvakba. A 60-as években építettek ravatalozót, és ebben az időben építik át a községházát, amiben helyet kap a kultúrterem, az ifjúsági klub, az orvosi rendelő. Iskolája nincs, körzetesítették. Egy bolt és egy kocsma működik Ebergőcön. 1990-től erőteljes fejlődés indul a település életében. Külföldiek vásárolnak ingatlant Ebergőcön, a népességfogyás megállt, fiatalok letelepedését az önkormányzat támogatja. A lakosok száma 150 fő.

Középkori 104m2 alapterületű temploma az 1683-as török dúlás idején erősen megrongálódott, 1697-ben még omladozónak mondta falait az egyházi látogatás jegyzőkönyve.
1713-ban és 1766-ban fagerendásnak írták le, ez az adat azért feltűnő, mert a hajó boltozata emlékeztet a fertőszéplakira, amely 1728 körül épült. Lehet, hogy a falu az 1766 után egy maradi kőművessel építtette újjá a barokk, egyhajós, elválasztott szentélyű, egytornyú templomot.
A Szent Imre templom berendezéséből a 18. században készült a szószék, 1770 körül a mellékoltárok, a 19. század első felében a hagyomány szerint a soproni domonkos templomból származó orgona, második felében pedig a főoltár.
A templom szentélye 13. századi, román stílusú, hajója és tornya a 18. századból való barokk.
A templommal szemben artézi kút vize csordogál.